Ui. Szeretem ezt a képet Sebről, és remélem, hogy a hétvégi magyar nagydíjon a pódium tetején láthatjuk! ;)
~1. Fejezet~
-
Em! Emma! Kelj már fel! – próbált meg
felébreszteni a 17 éves testvérem Lea.
Mikor nem keltem fel a
gyengéd ébresztésére ezért egy drasztikusabb módszerhez folyamodott, azaz nemes
egyszerűséggel rám ugrott.
-
Lea!!! – ordítottam rá még mindig
félálomban.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyi év után
sem szokott le erről az ébresztésről. Vagy ez most külön nekem járt, amiért
hazajöttem erre az 1 hétre?
-
Bocsi! De nem akartál felkelni, és anya
mondta, hogy költselek fel, mert már 9 óra van. - mentegetőzött majd kiszaladt
a szobából mielőtt valamit hozzá vághattam volna.
Hát ilyen nincs! Kilenc
óra? Ezért jó egyedül lakni, senki nem mondja meg, hogy mikor keljél fel, és
mit csináljál. Ilyenkor, amikor itthon vagyok, visszatérnek a gyerekkorom
„szép” emlékei. Minden mindegy alapon kikászálódtam az ágyból és felöltöztem
valami könnyű otthoni ruhába, a hajamat egyszerűen lófarokba kötöttem, majd
lemásztam az emeletről a konyhába.
-
Kicsim! Hát felkeltél? – üdvözölt anya
-
Az azért túlzás – ásítottam
Anya csak mosolygott
rajtam és elém tette a 3 virslit, amit reggelire szánt nekem. Mikor megettem,
akkor jött haza Lea, gondolom a boltban volt, mert szatyrot cipelt.
-
Em! Mit is akartál nekünk mondani? - kíváncsiskodott, amikor meglátott.
-
Majd megtudod délután, ha apa is
hazaért. – hűtöttem le – Most meg elmegyek görkorizni.
-
Persze, menj csak. – engedett el anya,
bár nagyon úgyse tarthatott volna vissza.
Akkor most mesélek egy
kicsit magamról is, csak, hogy tisztában legyetek a dolgokkal. Emma Lanernek hívnak,
vagyis Láner Emmának, de az angol verziót jobban szeretem. 24 éves vagyok.
Budapesten élek. A Nemzeti Sport napilapnak vagyok a sportújságírója. Méghozzá
olyan, aki a helyszínen tartózkodik. Nagyon élvezem ezt a munkát és örülök,
hogy ilyen fiatalon egy ekkora nagy lehetőséget kaptam. Mikor Februárban
megmondta a főnököm, hogy szeretné, ha én lennék a helyszínen, nagy kihívást
szeretne nekem adni, hogy bizonyítsak, ja meg azért is rám gondolt, mert tudta,
hogy ez minden vágyam szóval nem csoda, hogy alig bírtam megállni, hogy ne
ugorjak visítozva a nyakába. Természetesen azonnal elfogadtam, és lázasan
készülődtem az utazásra. Apa és Lea nagyon hamar elfogadták, hogy mostantól még
többet leszek távol, tudták, hogy ez mennyit jelent nekem, és, hogy egész
életemben egy ilyen lehetőségről álmodtam. Anya nehezebben viselte. Ő nagyon
aggódott, hogy nehogy elkapjak valami betegséget, vagy nehogy valami bajom
essen ott az autók között, habár oltást is kaptam, és nem szándékoztam
elüttetni magam. Mostanra már beletörődött abba, hogy a lánya a száguldó
cirkusz világában találta meg önmagát. Most jön a 10.-ik azaz a magyar futam,
ezért is tudtam egy kicsit hazajönni a családomhoz, és élvezni a kicsiny község
szépségeit. Kiskoromba arról álmodtam, hogy csak a magyar futamra hagy jussak
ki, erre most meg minden futamon ott vagyok, és látom őket, ha nem is nézőként,
de szerintem bennfentesként még jobb, mert így találkozol a pilótákkal, és a
csapattagokkal is. Habár pártatlannak kell látszanom, de nekem is megvan a
kedvenc csapatom, és pilótám. Nagy Red Bull és Sebastian Vettel fan vagyok.
Őszintén még mindig nem tudtam megszokni, hogy már többször is „beszélgettem”
Sebbel, vagyis csak kérdeztem, de ez is nagy eredmény. Miközben interjúvolok
egy pilótát, akármelyik is legyen az, alig bírom elfojtani magamban a szurkoló
énemet. Nagyon nehéz, de eddig még nem érkezett rám panasz, és azt is
kifejezetten élvezem, hogy folyamatosan angolul vagy németül beszélek. Igaz,
hogy a cikkeket magyarul kell írnom, de akkor is az angol a fő beszéd nyelvem
egy-egy versenyhétvégén. Amúgy szerintem rajtam kívül Lea élvezi legjobban azt,
hogy én újságíró vagyok, mert mindig hozok neki valamit. Már van egy csomó
autógrammja, és csapatpólója/sapkája. Ő is nagy F1 fan és persze Red Bull
rajongó, míg apa inkább a Ferrarit szereti. Anyát annyira nem érdekli, de neki
Alonso a kedvence. Na, elég az elmélkedésből. Nagyon jól esett görkörizni a
faluban, mert már nagyon régen nem voltam itthon és azért hiányzott. Mikor
hazamentem Lea újfent lerohant, hogy hoztam-e neki valamit, mert tegnap nagyon
későn este értem haza, és nem tudta megkérdezni. Hát igen, neki ez a
legfontosabb. Nem csalódott, most egy
szivacs Vettel-fingert kapott. Más se kellett neki,egész álló nap azzal rohangált. A
frász se nézni ki belőle ilyenkor, hogy 17 éves. Bár azt nem mondtam el, hogy
én is vettem magamnak egyet.
Anya nem igazán örül neki, hogy mindig hozok neki valamit, de nem bírom
megállni. Délután mikor apa is hazaért és mindannyian leültünk a
konyhaasztalhoz, akkor kérdőn meredtek rám, hogy vajon mit akarok mondani.
-
Szóval… - kezdtem – először is, ugye
jövő hétvégén lesz a magyar nagydíj, és lenne egy plusz jegyem. Szeretném, ha
Lea eljönne velem.
Mondanom sem kell, hogy
Leának azonnal felderült az arca és rögtön kérlelni kezdte anyáékat, hogy
engedjék el.
-
De Emma, te dolgozni fogsz, Lea mit fog
csinálni ott egyedül a sok ember között? – akadékoskodott anya
-
Hát, mivel a jegy VIP jegy, ezért
jöhetne velem, lehetne a paddockban, és találkozhatna a pilótákkal személyesen.
A munkámban se zavarna, még segíthetne is.
-
Oké, legyen! – egyezett bele végül anya,
miután összenézett apával – van még valami?
-
Igen. Mivel a magyar nagydíj után lesz
egy hónapos szünet, és úgyis szabadságon vagyok, szeretnék elmenni Angliába
nyaralni, és vinném Leát is, ha nincs ellenetekre, mivel úgy tudom, semmi
programja sincs augusztusra. – jelentettem be.
-
Felőlem mehet, de neked nincs jobb
dolgod, mint hogy őt pesztráld? – mondta apa, még mindig ledöbbenve azon, hogy
magammal akarom vinni.
-
Nem zavar, ha jön, úgyis olyan mintha a
barátnőm lenne. – mosolyogtam Leára.
-
Köszönöm, köszönöm! – ugrott a nyakamba,
mikor meglátta apán a beletörődés.
-
Nincs mit Lea. DE akárhova megyek, jössz
velem, és nem nyígsz ha sokat kell sétálni.
-
Oké, megígérem.
-
De hol fogtok lakni? – kérdezte anya.
-
Hát még nem mondtam, de van egy lakásom
London külvárosában.
-
Emma, neked honnan volt annyi pénzed,
hogy lakást vegyél Londonban? – döbbentek le teljesen a szüleim
-
Hát, gyűjtögettem. – tártam szét a
karom.
-
Mázlista vagyok, hogy ilyen tesóm van! –
kiáltott fel Lea.
Felnevettem. Jó kis
hétnek nézünk elébe.
*1
héttel később kedden *
Nagyon elrepült az az
egy hét amit a családommal töltöttem, bár majdnem mindig vagy mi mentünk a
rokonokhoz, vagy ők jöttek hozzánk. Lea már teljesen lázban volt, lelkesen
pakolt, az összes fellehető Sebastianos cuccát magára vette, és így indultunk
el a pályaudvarra, hogy 2 óra alatt felérjünk Pestre. Azt még nem is mostam,
hogy egy Miskolc melletti faluból, Kistokajból származom. Pesten is volt
lakásom, és nagyon otthonos sikerült berendeznem az évek alatt. Lea nagyon
szerette a pesti lakásomat, ha lehetett és itthon voltam éppen, akkor mindig
feljött hozzám. Most is rögtön a saját szobájába indult, lepakolni a cuccait.
Mivel már este volt, és nem igazán volt kedvem főzni, a hűtőm is üres volt
ezért Lea választhatott, hogy elmegyünk enni valamelyik plázába, vagy
rendelünk. De milyen tizenéves az olyan, aki nem a plázát választja? Így hát
célba vettünk a Westendet. Lea a KFC-t választotta így beültünk oda, aztán
mentünk szétnézni a boltokban. Ha anya tudná, hogy gyorskaját ettünk lefejezne,
mert direkt a lelkemre kötötte, hogy rendesen együnk. De egyszer élünk nem?
Természetesen, ha már a Westendben voltunk, akkor a Starbucks-ot se hagyhattuk
ki. Mindketten nagy kávéfüggők vagyunk, úgyhogy ez rendszerint közös program
nekünk. A boltokban nem igazán találtunk semmit, úgyhogy üres kézzel távoztunk
a plázából. Bár ekkor már fél 8 volt. Gyorsan hazamentünk, és egy gyors zuhany
után mindketten bedőltünk az ágyba, mert holnap korán kell kelnünk. Be kell
mennem a szerkesztőségbe, ahol leadom a felvezető cikkeimet, majd Lea úgy
tudja, hogy a pályára megyünk ki, de valójában elviszem az aquaparkba. Remélem
örülni fog.
*Szerda*
Reggel fél 7-kor
keltünk. gyors reggeli után rohantunk is a székházba, ahol bemutattam a
kollégáimnak Leát. Még reggel megmondtam neki, hogy legyen szíves illedelmesen
viselkedni, és nem szégyent hozni rám. Nem volt vele gond, mindenkivel kedvesen
elbeszélgetett. A cikkeimmel nem volt
gond, úgyhogy indulhattunk is. Felszálltunk egy Mogyoródra tartó buszra, ám
Leát nem lehet átverni. Tudta, hogy külön busz megy a Hungaroringre, ezt szóvá
is tette.
-
Miért nem az Árpád-hídtól közlekedő
busszal megyünk?
-
Azért, mert nem a Hungaroringre megyünk,
hanem a Mogyoródi Aquaparkba. – mosolyogtam rá
-
De nem is hoztam fürdőruhát! –
hitetlenkedett Lea
-
De én igen! – vigyorogtam
-
Köszi Em! Te vagy a legjobb tesó a
világon!
Hogy én hányszor hallom
ezt! Jól esik… igazán. Mondanom sem kell, hogy Lea nagyon élvezte a csúszdákat,
de nem csak ő. Én is. Nagyon jó volt. Mindig is imádtuk a vizet mivel
mindketten a halak jegyében születtünk. A kalandokat sem vettük meg soha sem.
Már voltunk együtt Jetski-zni, szörfözni, vitorlázni, búvárkodni. Na és persze
ott vannak az autóversenyek. Eddig 2x voltunk együtt gokartozni, és mit
mondjak? Lételemünk a versenyzés. De nem sikerült legyőznünk egymást, döntetlen
lett. A vizes nap után, hullafáradtan mentünk haza, bár szerintem a hazaút
fárasztóbb volt, mint az egész nap, mert Leának lesett, hogy holnap csütörtök
és ő bizony mehet VIP jeggyel a Hungaroringre, és találkozhat a pilótákkal.
Végig áradozta a haza utat, bár amikor a Red Bullról meg Sebről kezdett el
beszélni én is beszálltam, és együtt lelkesedtünk értük. Lea megfogadta, hogy
holnap az összes fellelhető Red Bullos cuccát magára aggatja. Ilyenkor bánom,
hogy majdnem mindig RB-s dolgot kap tőlem. Van Sebes sapkája, RB team pólója,
Casio órája, Vettel-fingere valamint zászlója és törölközője, bár remélem, az
utóbbit nem akarja elhozni. De előre készült és az összes versenyző hivatalos
autogramkártyája megvan neki, és mindent alá akarja íratni. De a lelkére
kötöttem, hogy azért nekem is szerezzen. Nem ellenkezett. Este ő hamar elaludt, de én nem tudtam, ezért
bekapcsoltam a gépem. Sajnos ott se volt olyan dolog, ami lekötött volna,
úgyhogy végül kénytelen voltam elaludni.
*csütörtök*
Reggel ugyanúgy fél
7-kor keltünk, mint az előző nap. Lea már nagyon izgult, és nem igazán bírta
megérteni, hogy csak 4-től van az autogram session. De ő teljesen meg volt
győződve, hogy majd a pályabejárásoknál is találkozhat a pilótákkal. Nem volt
erőm vele vitatkozni, ráhagytam, hátha szerencséje lesz. Most az Árpád-hídtól
busszal megyünk. Lea be volt zsongva, nekem meg olyan fura érzésem volt. Nem
tudom, mi de nagyon szokatlan érzés volt… Na, mindegy. Délelőtt, amíg nekem sem
volt semmi dolgom addig körbevezettem a boxutcában, és a paddock clubban.
Nagyon tetszett neki. Még a pályára is ki tudtunk menni. Az első kanyar
rázóköveinél kellett róla vagy egy tucat képet, aztán ő is csinált rólam. Sajnos
nem találkoztunk egyik pilótával sem, bár ilyenkor szerintem nem lehet őket
zaklatni. Mikor visszaértünk, bementünk a paddock clubba ebédelni, majd én
átöltöztem és elindultam Szilárddal, az operatőrrel elindultunk a pilóták
szokásos sajtótájékoztatójára. Leának meghagytam, hogy csak és kizárólag a
boxutcában legyen, és ne kószáljon el, valamint hívjon, ha valami baja van.
Mivel aggódtam, hogy nehogy valami baja legyen ezért nem igazán tudtam teljesen
koncentrálni arra, hogy a pilóták mit mondanak, a kezem csak megszokásból
jegyzetelt, de agyilag nem voltam a toppon. Mikor vége lett, elsőként hagytam
el a termet, és rohantam megkeresni Leát, ami a nagy tömegben nem ment könnyen.
De mivel ismertem a tesómat ezért rögtön a Red Bull boxához mentem ahol meg is
találtam a testvéremet. Éppen az egyik szerelővel beszélgetett.
-
Lea! Hát itt vagy! Aggódtam! – szóltam
neki, és integettem, hogy jöjjön, mert kezdődik az autogramosztás.
-
Viszlát! – köszönt el mosolyogva angolul
a szerelőtől, aki visszaintett neki, és ment dolgozni.
-
Hogy tudtál beszélgetni vele? –
kérdeztem kíváncsian Leát amint odaért hozzám.
-
Nagyon kedves volt, odamentem a boxhoz
nézelődni, és fotózni, ő meg felajánlotta, hogy lefotóz a boksz előtt. –
mosolygott, majd megmutatta a képeket.
-
Akkor örülsz mi?
-
Nagyon.
-
Na, gyere, tolakodjunk előre, hogy
kapjál autogramot is. – javasoltam, mielőtt még elrepült volna
-
Oké! – derült fel még jobban az arca
Tolakodásban mindketten
profik voltunk, így nagyon hamar előre jutottunk. Ekkor szétváltunk. Lea Sebhez
ment, mert személyesen is látni akarta,(igaz én is, de én láthatom az
interjúknál) így én mentem Markhoz. Az összes csapatnál ezt csináltuk, így
viszonylag hamar végeztünk, és Lea is kapott minden versenyzőtől autogramot.
Mikor valahogy hazakeveredtünk, Lea boldogan kipakolta az összes kártyát, amit
szerzett, lefényképezte őket és már rakta is fel Instagramra. Csak hogy
örüljön, nem szokásom, de én is felraktam az egyik ma készült közös képünket.
Nagyon boldogan, de még mindig azzal a fura érzéssel aludtam el.
Másodszorra is ugyanolyan jó volt olvasni:) A tördelés is szuper lett, mert elég sok minden kiderül, de függővéges is. Ügyes vaaagy:) Csak így tovább!
VálaszTörlésLea és Emma pedig még hasonlít is a képeken^^
Nagyon jó lett, már várom a folytatást:)) amúgy tényleg hasonlítanak:)
VálaszTörlés